Acinus sejtek:	a hasnyálmirigy sejtjei, amelyek az emésztéshez, zsíroldáshoz enzimeket* gyártanak (választanak ki).
Aspektus:	Nézőpont, szempont, jelleg.
Albumin:	A vérplazmában legnagyobb mennyiségben jelen lévő fehérje.
Adrenalin:	A véreloszlást szabályozó mellékvesevelő-hormon.
Agy:	Testünk nyúltvelőből, kisagyból, nagyagyi agykéregből és kéregállományból álló, kapcsoló- és vezérlőközpontja. Hamer (nagyon találóan) RELÉ*-központnak nevezi!
Aldoszteron:	A mellékvesekéreg hormonja.
Allopátia, allopatikus:	Az allopátia kifejezést homeopaták, természetgyógyászok, és más alternatív gyógymódokat előnyben részesítő személyek használják a hagyományos, (tüneti kezelést alkalmazó) orvoslásra. A Random House Angol nyelvi szótára szerint: "az allopátia a betegség kezelésének olyan módja, melyben olyan eszközöket és módszereket használnak, amelyek a betegséggel ellentétes hatásokat (tüneteket) váltanak ki, így ellensúlyozzák a probléma tüneteit. (lásd még homeopátia)".
Akupunktúra:	Az ókínai népi gyógyászat gyógykezelési módszere, amely acél-, ezüst- vagy aranytűk testbe való beszúrásával gyógyulást, ill. a fájdalom megszüntetését érik el a felborult energiaegyensúly kiegyenlítésével.
Angina pectoris:	Mellkasi szorító fájdalom.
Antibiotikum:	Egy kémiai vegyület, amely elpusztítja a mikroorganizmusokat (pl. baktériumokat).
Aorta, artéria:	A szívtől elvezető vérér.
Apátia:	Az érdeklődés hiánya, közömbösség minden iránt.
Atrófia (atrophia):	Sorvadás, valamely szerv tömegében fogy, szerkezetének, sejtjei számának lényeges megváltozása nélkül.
Áttét (metastasis):	A hagyományos orvostudomány azon téves feltételezése, hogy a rákos sejtek a véráramban "elvándorolva, elsodródva", másutt is rákot okoznak.
Atelektázia (atelectasia):	Nem kielégítő levegőáramlás miatt a tüdőhörgőcskék nem tudnak megtelni levegővel, amit gyakran tévesen hörgődaganatnak tartanak.
Baktériumok:	Különböző formájú egysejtűek, amelyek az elbontásnál működnek közre.
Beereződés:	A szerv vagy szövet vérerekkel való "ellátottsága".
Bélperisztaltika:	A tápcsatorna tápláléktovábbító izommozgása.
Biopszia:	Szövetkimetszés, élő szervezetből vett szövetrész vizsgálata.
Bronchitisz (bronchitis):	A hörgők gyulladása.
Ciszta:	Tömlő, hólyag (folyékony v. félig szilárd /elsajtosodott/ anyagot tartalmazó, önálló fallal rendelkező üreg) a szervezetünkben.
Computertomográfia:	A CT olyan vizsgálati eljárás, amely képes nagyon pontos és nagy felbontású képet adni bármelyik szervünk belső szerkezetéről. Olyan esetekben is eredményesen használható, ahol más vizsgálati módszerek már nem megbízhatóak. Kiváló képességei miatt nagy segítséget jelent a betegségek felderítésében és a pontos diagnózis megállapításában. Mivel a komputertomográf röntgensugárral dolgozik, még ez sem teljesen ártalmatlan. (ilyen felvételt a 28. oldalon láthat).
Cortison:	A szénhidrát- és a fehérje-anyagcserét szabályozó mellékvesekéreg-hormon.
Cukorbetegség:	A hasnyálmirigy (és agyfüggelék mirigy) működésének zavarától függő megbetegedés.
Csontkallus, csontheg:	Lásd "Kallus".
CT-felvétel:	Lásd "computertomográfia"
Diabétesz:	(=cukorbetegség) a hasnyálmirigy (és agyfüggelék mirigy) működésének zavarától függő megbetegedés.
Dialízis:	A vér mesterséges megtisztítása méreganyagoktól nem kielégítő v. elégtelen veseműködés esetén.
Diagnózis:	Egy megállapítás, a betegségek tüneteinek felismerése és meghatározása.
Diffúz:	Szétszórt, kiterjedt, elmosódott határú.
DHS:	Egy ember életében bekövetkező érzelmi megrázkódtatás, amely meghatározott feltételeknek eleget tesz (22. oldal) Ezt az eseményt Hamer 19 éves korában drámai körülmények között elhunyt fiáról Dirk Hamer Szindrómának nevezte el. Ez vezetett oda, hogy Hamer hererákban betegedett meg, és felfedezte a törvényszerűségeket.
Ektoderma:	Külső csíralemez, (az embrióban kialakuló csíra külső lemeze, amelyből a magzatban pl. a bőr és az idegrendszer, valamint sok más szervünk fejlődik ki).
Ekcéma:	Bőrbetegség.
Embolia:	A véráramba jutott szövetrész miatti érelzáródás.
Embrionális csíralemezek:	Három embrionális csíralemez létezik: Entoderma (belső), Mezoderma (középső), Ektoderma (külső), melyekből az emberi test szövetei és szervei külön-külön kifejlődnek.
Embrionális (szakasz):	A fogantatástól a megszületés pillanatáig tart, és az ez idő alatt lezajló folyamatok döntő jelentőségűek az egész élőlény, egyed, ember teljes életére vonatkozóan.
Endokrin mirigy:	Úgynevezett belső-elválasztású mirigy, amely az általa termelt hormonokat közvetlenül a véráramba juttatja.
Endometrium:	Méhbelhártya, a méhet belülről borító nyálkahártya.
Entoderma:	Az embrionális fejlődés során a kialakuló ún. belső csíralemez.
Enzim:	Katalizátor* tulajdonságú fehérje, amely különböző anyagok (szubsztrátumok) specifikus átalakulását gyorsítja.
Epidermisz:	Felhám, a bőrünk legkülső rétege.
Epileptoid krízis:	Pillanatnyi biológiai visszaesés a szimpatikotónia (konfliktus-aktív) szakasz tüneteibe kb. a helyreállítási (vagy vagotónia) szakasz időtartamának felénél. Az epileptoid krízissel fejeződnek be az agyi károsodások helyreállításai, ezután következik a fizikai test javítása, hogy elérje a teljes egyensúlyi állapotot, (a gyógyultság állapotát).
Epe:	Különleges váladék, melyet a máj termel, az emésztés előtt a zsírokat feloldja, "feldolgozhatóvá" teszi.
Evolúció:	Jelentése: fejlődés. (Biológiai értelemben evolúció az élő anyag kialakulása és az egyszerűbbtől a bonyolultabb felé haladó fejlődésmenete. A biológiai evolúció több milliárd évvel ezelőtt kezdődhetett, és jelenleg 2-3 millió fajt ismerünk...)
Fekély:	A szövet megnyílása anyagvesztéssel (váladékozással).
Filogenezis, filogenesis:	Törzsfejlődés, a fajok fejlődésének folyamata, a fejlődéstörténet időskáláján vizsgált származástörténet.
Furunculosis:	Szőrtüsző körüli mély, körülírt gyulladás. A szőrtüsző körül nagy kiterjedésű, fájdalmas, ödémás, gyulladt infiltrátum (szivacsos állomány) alakul ki.
Gombák:	Többsejtű fonal alakú élő szervezetek (organizmus, mikroba) amelyek erjedési és elsajtosodási (lebontási) folyamatokért felelősek.
Gonád, ivarmirigy:	A női és férfi nemi mirigyek, (petefészkek és herék).
Habilitációs beadvány:	Elfogadtatási beadvány, a kutató ebben ismerteti felismeréseit, és azt egy egyetemi habilitációs bizottsága felülvizsgálja, elbírálja.
Hipertrófia:	Túltengés, valamely szerv tömegében növekszik, szerkezetének, sejtjei számának lényeges megváltozása nélkül.
Hipotalamusz:	Hipotalamusz, egy ősi agyi struktúra, amely idegi és hormonális hatásokon keresztül alapvetően minden testi funkció szabályozásában részt vesz. A hipotalamuszon csüng a hipofízisnek nevezett "tartály", amely hormonokat tárol és bocsát ki a hipotalamusz, illetőleg a szervezet "parancsának" engedelmeskedve. A hormonok a vérárammal jutnak a szabályozandó szervhez, szervekhez, amelyek visszajelzésként és szabályozóként maguk is termelhetnek és küldhetnek hormonokat az agyba.
Homeopátia:	A gyógykezelés nem az adott problémát vagy tüneteket célozza meg, hanem a szervezetre gyakorolt jótékony hatással képessé teszik arra, hogy természetes módon önmagát állítsa helyre. Nem tüneti kezelés, ezért gyakran időigényesebb.
Hormon:	Jelhordozó anyag, molekula, amely információt tartalmaz az őt termelő sejt állapotáról, és amely befolyásolni képes más sejtek működését.
Hörgők:	A légcsövek elágazásai.
Individuum:	Egyén - a lélek és a test, (az "én vagyok" részem, és a "nekem van" részem) oszthatatlan kettőssége.
Invaginatio:	Betüremkedés (pl. bélbetüremkedés)
Irha:	A felhám alatti bőrréteg.
Izomsorvadás:	Izomatrófia (lásd: atrófia)
Kötőszövetek:	Olyan szövetek, amelyek az egyes szerveket összetartják, összekötik, és támasztják.
Kisagy:	Az agy hátsó koponyagödörben elhelyezkedő területe, mely többek között a test egyensúlyának megtartásáért és a mozgások összehangoltságáért felelős.
Kallus, (csontkallus, csonthegszövet):	Új csontszövet, ami pl. csonttörés helyreállítására képződik.
Katalizátor:	Olyan anyagok vagy vegyületek, amelyek bizonyos folyamatok lezajlásához elengedhetetlenül szükségesek, ők maguk viszont nem vesznek részt (meg sem változnak) az átalakulási folyamatokban.
Konfliktus:	Érzelmi megütközés, amikor érzelmeink összeütközésbe kerülnek az értelmünkkel (v. az értelmes magyarázatainkkal). Biológiai konfliktus: DHS
Leukémia:	A hagyományos orvostudomány szerint rákbetegség, amit érett vagy éretlen fehérvérsejtek rendkívüli elszaporodása jellemez, amelyek életciklusuk végén nem halnak el. Az Új Orvostudomány törvényszerűségeinek fényében: egy súlyos kisebbrendűségi konfliktus gyógyulási, helyreállítási szakasza.
Lokális:	Helyi, meghatározott területre vonatkozó.
Makrofág sejtek:	Hatalmas immunsejt, amely egyszerűen felfalja az azonosíthatatlan, veszélyes vagy nemkívánatos betolakodókat, miközben stimulálja a többi immunsejtet! A makrofág sejtek nagy mennyiségben képesek vírusokat, baktériumokat magukba zárni, "eltárolni", anélkül hogy elpusztulnának!
Melanin:	Sötét bőrpigment.
Melanóma:	Melanintartalmú festékes daganat, festékes anyajegy-daganat.
Mezoderma:	A középső embrionális csíralemez. (Lásd még: embrionális csíralemezek-nél).
Mikrobák:	Vírusok, baktériumok, mykobaktériumok és gombák.
Neuron:	Az idegszövet anatómiai, működési, és kórtani egysége. A neuron anatómiai egység, mert minden alkotóeleme egy sejtből fejlődik ki, és kinövesztett nyúlványai már a fejlődés korai szakaszában kiépítik kapcsolataikat más idegsejtekkel vagy izomsejtekkel, amelyekkel a későbbiekben is funkcionális kapcsolatban maradnak. Élettani egység, mert bármely részén kialakuló ingerületi hullám végigterjed a neuron sejthártyáján. Kórtani egység, mert az idegrendszer adott területén lévő egyes neuronok másként reagálnak a kóros hatásokra, vannak amelyek elpusztulnak, míg mások zavartalanul működnek tovább.
Neurogliasejtek:	A neuroglia különböző típusú sejtekből áll. Tulajdonképpen az idegrendszer támasztó eleme, melynek számos egyéb funkciója is van. A neuroglia sejtjei, fontos szerepet játszanak a neuritok hüvelyének kialakításában, a vér és az agyszövet hatásos elválasztásában, amely megakadályozza, hogy számos anyag (vegyületek) a vérből, közvetlenül az agyszövetbe jussanak. Az elpusztult idegsejtek (neuronok) helyét is gliaszövet foglalja el.
Mezotelióma, (mesothelioma):	Savóshártya daganat, a mellhártya, hashártya, és szívburok sejtjeinek daganata.
Mitózis (mitosis):	Számtartó sejtosztódás: a kromoszómák megkettőződnek, szétválnak, majd a sejt osztódik, és a szülői sejtek kromoszómaszámával megegyező kromoszómaszámú sejtek keletkeznek.
Mellékvesekéreg:	A mellékvesék külső része.
Mellékvesevelő:	A mellékvesék belső része.
Mellhártya (pleura):	A tüdőket körülvevő és védő hártya.
Myokardium:	A szívizom izomszövete.
Nyiroknedv:	A nyirokrendszerben keringő folyadék.
Nyirokcsomó:	A nyirokérrendszeren belüli szövetállomány.
Nyúltvelő:	Ősi központi agyi szerkezet, az agyvelőnek az a része, mely közvetlenül a gerincvelőben folytatódik.
Necrosis (nekrózis):	Sejtek elhalása.
Noradrenalin:	A mellékvesevelő-állomány perifériális (végtagi) ereket szűkítő hormonja.
Ontogenetikus:	Egyedfejlődéstől, egyéni (ki)fejlődéstől függő. A megtermékenyült petesejt, az első osztódástól kezdve meghatározott sorrendben bizonyos folyamatokon megy keresztül, embrióból magzat fejlődik, akiből újszülött lesz. (lásd még Embrionális szakasz).
Ontogenezis, ontogenesis:	Egyéni fejlődés, egyedfejlődés, az élőlény egyéni fejlődése a teljes kifejlődéséig.
Osteoporosis, oszteoporózis:	A csont tömegének csökkenése, kalciumkivonás, mely ezáltal törékenyebbé is válik.
Ödéma:	Vizenyő (sejtek közötti folyadék-felhalmozódás a szövetekben, szervezetben)
Petefészek:	Mandula alakú és nagyságú páros szerv, női nemi mirigyek.
Protrombin (prothrombin):	Véralvadásban vesz részt, a máj állítja elő. (~ érték: labor. meghatározásával a vér alvadási képességét vizsgálják.)
Pericardium:	Lásd szívburok: az a hártya, ami a szívet körbezárja.
Polip (polypus):	Leggyakrabban nyálkahártyán elhelyezkedő daganat.
Rák:	Sejtburjánzás ill. sejtelhalás, daganat, tumor.
Rákkal egyenértékű megbetegedés tulajdonképpen minden betegség, mert minden megbetegedés ugyanazon törvényszerűségek alapján működik és zajlik le.
Relé (relais):	olyan elektromos (táv)kapcsoló, amelynél van egy vezérlő (primer) áramkör és egy vezérelt (szekunder) áramkör. A két áramkör egymással nincs kapcsolatban, mégis, amikor a primer áramkört zárjuk (áramot vezetünk bele, vagy bekapcsoljuk), emiatt a másik áramkör is záródik. Hamer értelmezésében primer (vezérlő) áramköreink az érzéseink, érzelmeink, a szekunder (vezérelt) áramkörök pedig a testünk, idegrendszerünk, stb.
Revitalizál:	Tápanyagokkal ellát.
Sarcoma:	Kötőszövetek tumoros megbetededése.
Sejt:	Az élő szervezet azon legkisebb egysége, amely még önálló életjelenségekkel rendelkezik, tehát mozog, ingerelhető, anyagcseréje van, növekszik és szaporodik.
Sokk:	Itt a sokkot, mint érzelmi megrázkódtatást értjük, amely eltér az orvosi nyelvben használatos sokk (shock) kifejezéstől, amely életveszélyes állapotot jelöl.
Stimulál:	Ösztönöz, izgat, ingerel, serkent.
Szerv:	Különböző sejtekből, szövetekből épül fel, és egy vagy több meghatározott funkciót lát el. A legtöbb szervben valamennyi szövet megtalálható, különböző szövetek aránya azonban egyes szervekben eltérő.
Szervrendszer:	Alapvető, fő életműködés ellátására szerveződött különböző szervek összessége, pl. keringés, légzés, szaporodás szervrendszere.
Szervezet:	Szervrendszerek összessége.
Szimbiózis:	Két különböző élő szervezet kölcsönösen előnyös együttélése.
Szimpatikotónia:	Az Új Orvostudomány szerint két összetartozó betegségi fázis első szakasza, sympatikustúlsúly, stressz-szakasz, konfliktushoz alkalmazkodási szakasz.
Szív:	Testünk központi meghajtó szerve, motorja, ami a vért a vérerekbe pumpálja.
Szívburok (pericardium):	Az a hártya, ami a szívet körbefogja.
Szívinfarktus:	A szívizom elhalása, pusztulása oxigénhiány miatt. A szívizomsejtek vérellátása (a szívkoszorúér-véna duzzanata miatti szűkület végett) kórosan lecsökken, s ha ez a folyamat hosszabb ideig tart, a károsodás visszafordíthatatlanná válik, s kialakul a szívinfarktus. (ez a hagyományos orvostudomány álláspontja); Az infarktus oka valójában a szívritmus zavara, egy agyi helyreállítási ödéma következtében. Oka tehát nem a szívben van, hanem agyi elhelyezkedésű! (Az Új Orvostudomány törvényei ezt bebizonyítják).
Szklerózis multiplex:	A központi idegrendszerben a neuronok ideghüvelyének roncsolódása.
Szövet:	Hasonló alakú és működésű sejtek szövetet alkotnak, tehát a szövet a sejtnél nagyobb és bonyolultabb egység. A szövetet alkotó sejtek között a sejt közötti tér található, melyet a sejtközötti állomány tölt ki. Négyféle szövet létezik: hámszövet, kötő- és támasztószövet, izomszövet, idegszövet.
Tejmirigy (glandula mammaria):	Mellmirigy melyben az újszülött számára a tej képződik.
Teratoma:	Ejlődési rendellenesség, a kialakulás helyén normális körülmények között elő nem forduló szövetekből álló vegyes daganat.
Trauma:	Váratlan érzelmi megrázkódtatás, melynek tárgya csak az adott személyt érinti. Ha traumát elszigetelten és nyilvánvaló megoldás nélkül éli meg, ez egy tartós stresszes állapotot vált ki.
Tumor:	Jelentése duzzanat, daganat, eltúlzott szövetnövekedés, sejtek rendkívüli elszaporodása miatt. Lehet gyulladásos vagy daganatos természetű.
Tüdőembolia:	A véráramba jutott és továbbsodródó anyag vagy szövet (embólus) beékelődése a tüdőartériákban, érelzáródás.
Vagotónia:	Vágusztúlsúly, az ember idegrendszerének működésének szakasza, ekkor a paraszimpatikus idegrendszer (váguszrendszer) kerül túlsúlyba. Ez a megoldás utáni helyreállítási (gyógyulási) szakasz, melynél "félidőben" az epileptoid krízis következik be. A krízis előtt befejeződik az agy helyreállítása, a krízis után pedig a test teljes helyreállítása, visszatérés az egyensúlyi állapotba. Idegrendszer-összefoglalás található a 115. oldalon.
Vírus:	sejt nélküli mikroorganizmus, mely nem él önálló életet. Szaporodáshoz be kell kerülnie egy fejlettebb gazdasejtbe, hogy belőle szolgálja ki magát.
Virulencia:	Hatóerő, hajtóerő, fertőző erő.